Vallási szimbólumok használata
a virtuális temetőkben1

Gyöngyössy Orsolya

Ha a virtuális temetők történetének bemutatása lenne most a feladatom, úgy a halál bürokratizálódásának kezdetétől, 1777 tájékáról indítanám a fejtegetést. Ebben az évben tette kötelezővé Mária Terézia egy Helytartótanácsi rendelet kibocsátásával a temetők extra urbem, vagyis városon kívülre helyezését, körülkerítését, árokkal és kapuval való ellátását.2 Míg korábban vásárokat, népünnepélyeket is tartottak a település közepén fekvő sírkertekben, a királynő megtiltotta a temetőkön belül a hangoskodást, az étkezést, az oda nem illő viselkedést.3 A holtak nyughelye és az élők élettere ily módon elkülönült egymástól, és a temető az idők során megkülönböztetett, szent hellyé vált.

A 19. század derekától a megerősödött orvosképzés, a védőoltások és az általánosan javuló életkörülmények okán az átlagéletkor fokozatosan nőtt,4 aminek következtében az elmúláshoz és a holttesthez való viszony is változásnak indult. Ennek a folyamatnak a betetőzése az az 1952-ben kiadott minisztériumi utasítás, amely országosan megtiltja a holttestek otthoni ravatalozását, és kötelezővé teszi, hogy minden település 10 éven belül ravatalozót építsen.5 A következő évtizedekben tehát vidéken is sorra emelik a ravatalozókat, megszűnik a virrasztás, kötelező lesz a koporsó lefedése.6

Ugyan már a 19. század közepén is voltak a fővárosban temetkezési vállalatok, szélesebb körben csak az állami egészségügyi rendeletek hatására kezdték igénybe venni a szolgáltatásaikat.7 Az 1970–80-as évektől a halott körüli teendőket már a legtöbb helyen fizetett alkalmazottakra bízta a család. A holttest eltávolodásának, tagadásának csúcspontját a teljes fizikai megsemmisítés, a hamvasztás jelenti. Az első krematórium 1928-ben épült fel (de csak 1951-ben vették használatba) Debrecenben, mind az ortodox, mind a katolikus egyház legnagyobb felháborodására.8 A holttest a lélek templomából alig egy évszázad leforgása alatt a viszolygás, undor és félelem tárgya lett.

Ma már kiépített intézményhálózat gondoskodik arról, hogy minden „a paraván mögött” maradjon. A holttest szállításának, öltöztetésének megszervezése kivitelezhető anélkül, hogy a gyászolóknak szembesülniük kellene a test jelenlétével.9 A gyász kifejezésének olyan, merőben új csatornái jelennek meg a világhálón, amelyek tökéletesen megfelelnek a színtelen-szagtalan sterilitás igényének, egyben fokmérői a „halál elvadulásának”.10 Csejtei Dezső ekképpen nevezi azt az állapotot, amikor a hagyományos rítusok és szimbólumok már elégtelennek bizonyulnak a halál „kézben tartására”.11

Jelen írásom olyan figyelemfelkeltő előtanulmány, amely a virtuális temetők szimbólumhasználatát, egészen pontosan a vallási jelképek felhasználásának arányát és módját kísérli meg körvonalazni. Bár kétségtelen, hogy leírásom nyitott kérdések sorát hagyja maga után, és a befejezetlenség érzését kelti, mégis remélem, hogy ez a rövid áttekintés hozzájárul egy születőfélben lévő kulturális és társadalmi jelenség megértéséhez.

Az emlékezés új tere: az Internet

A virtuális temetkezés, virtuális temetők és interneten bérelhető „kvázi sírhelyek” története hazánkban alig egy évtizedes múltra tekint vissza. A nyugat-európai mintára meggyökeresedő, forradalmian új gyászkultúra jeleként sorra jelennek meg a zenei megosztó oldalakon a fényképes „emlékklipek”, emlékprofilok, a kedves halott bio­gráfiáját, a hozzáfűződő emlékeket lajstromba szedő virtuális emlékhelyek. Ezek a honlapok a sírhely és a hozzátartozók közti távolság áthidalására vállalkozva kínálnak lehetőséget a „méltó megemlékezésre” (virtuális gyertya gyújtása, koszorúzás stb.). Az emlékezés helye tehát nem az elhunyt tényleges nyughelye, hanem személyiségének fotókból és írásos visszaemlékezésekből kirajzolódó „esszenciáját” reprezentáló és azt megőrizni hivatott virtuális valóság közege. (1. kép)

A jelenség kitűnően példázza, hogy a virtuális templomokhoz, imádságokhoz hasonlóan miként állítható az Internet a szakrális kommunikáció szolgálatába. De vajon milyen fogadtatásra lel a gyász és a halál virtuális megközelítése? Hogyan jelennek meg a vallási szimbólumok a virtuális gyász matériát vesztett világában?

Jelen kutatás alapját a két legnagyobb magyar gyászportál, az Itree és az In Memoriam képezi.12 A többi, hasonló honlap a szűkített tematika (pl. csak gyertyagyújtás), vagy az alacsony kihasználtság okán maradt ki a vizsgálódás köréből. Elsőként vizsgáljuk meg, hogyan épülnek fel ezek a bizonyos virtuális temetők.

Az Itree és az In memoriam felépítése

A virtuális temetők az ismert közösségi portálokhoz (Facebook, Twitter) hasonlóan működnek, ám speciális céljuk az elhunytak emlékének ápolása és a gyász kifejezése. Ahogy az In Memoriam küldetésnyilatkozatában olvashatjuk: ebben a „mai kegyetlen világban”.13 Az emlékhelyeket egy egyszerű regisztrációt követően, az elhunyt személyes adatainak megadásával lehet létrehozni. Mindezek után lehet választani az emlékhelynek hátteret, majd sírkövet, a sírkőre fényképet, virágot és gyertyát. (2. kép)

A hamis valóság olyan részletekig terjed, hogy a gondozás nélküli sírok idővel elhanyagolt külsőt öltenek, gazosodni kezdenek; a virágok elhervadnak, a gyertyák szétolvadnak. A sírhelyek rendbetétele a honlap látogatásával érhető el.

Az In Memoriam sírkertnek több, egyenrangú parcellája van. 2015 augusztusában ezek a következő felosztásban néztek ki (az adott parcellában található emlékhelyek számával):

Emberek: 753

Kutyák: 88

Macskák: 28

Tárgyak: 6

Emlősök: 5

Fogalmak: 514

Madarak: 4

Hüllők-kétéltűek: 2

Rágcsálók: 2

Szépe és Ferdinándy 2010-es mintavételéhez képest a kutyák száma 65%-kal csökkent. A legdrasztikusabb „apadást” a fogalmak parcellájában láthatjuk, ahol 2010 óta 37-ről 5-re csökkent az emlékhelyek száma, de a macskák (96-ról 28-ra) és a madarak is jócskán elfogytak (18-ról 4-re). Az arányok változásai az embereknek szánt emlékhelyek lassú térnyeréséről tanúskodnak (638-ról 753-ra nőtt a számuk).15 Az eredetileg csak emberek részére kifejlesztett lehetőségek (mint a gyertyagyújtás vagy a virágok elhelyezése, illetve ezek választéka) mindegyike használható a többi parcellában.

Az Itree nemrég indult kisállattemetője teljesen elkülönül az emberekétől. Az Itree felületén az emlékhely létrehozója beállíthatja a látogatók hozzáférési szintjét, vagyis hogy ki helyezhet el virágot, vagy írhat megemlékezést a virtuális emlékhely „hírfolyamára”. A gondozó feltölthet fényképalbumokat, témákat, jegyzeteket, akár az elhunyt kedvenc receptjeit, hozzá kötődő történeteket.

A portál belső, virtuális fizetőeszköze az iTallér. A regisztráció után kapott induló tőkéből a sírra helyezhető tárgyakat, virágokat lehet finanszírozni. További iTallérok beszerzéséhez látogatni kell a portált, gondozni az emlékhelyet. Ha ez nem elegendő, SMS-szolgáltatáson keresztül további iTallérok vásárolhatóak.

Az Itree-n hírfolyam tudósít a magyar sajtóban aktuálisan keringő halálhírekről, balesetekről. Itt külön parcellában találhatók a hírességek, és valódi virágcsokrot is küldhetünk szeretteink tényleges, fizikai sírjához.

A két vizsgált portál közül jelenleg az Itree a népszerűbb: míg az In Memoriam portált 71-en, az Itree-t 1842-en követik Facebook-on.16 A rögzített elhunytak száma viszont közel azonos: az In Memoriam sírkertben 756, míg az Itreen 872 emlékhelyet találunk.

A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy milyen vallási szimbólumokat vehetnek igénybe a virtuális sírhelyek létrehozói, melyek a honlapok kínálta, kötött lehetőségek.

Vallási szimbólumok – a virtuális temetők kínálata

Az Itree portálon a temetői háttérképek bő választékát találjuk (aránya az egyéb témákhoz 23:14). A 23 temetői háttér közül 17 katolikus. Egyetlen sírkövön található csupán kereszt, a többi modern formavezetésű műkő (arány 1:19). A zsidó hagyományokra gondolva a sírra helyezhető virágcsokrok közt kavics is található (arány 1:28). A 14 gyertya egyikén sem szerepel szentkép vagy egyéb vallási szimbólum. (3. kép)

A választható vallási szimbólumok aránya a honlapon összességében elenyésző. A honlapot üzemeltető Emudata Kft. vezetője, Vezse Árpád mindezt azzal indokolja, hogy a vallási szimbólumok hangsúlyozása visszatartó erő lehet a nem vallásos, potenciális felhasználók számára.17 Az Itree eredeti logója egy T betű és egy fölé tett pont volt, ám ezt – a keresztre való asszociáció miatt – lecserélték a semleges üzenetű őszi falevélre.

Az In Memoriam portálon az emlékhelyek háttereinek többsége romantikus tájkép vagy elvont grafika: tengerparti föveny, a világűr, vagy éppen sziklás hegység; hagyományos temetői környezet nem választható. A 37 lehetőség közül kettő köthető a katolikus valláshoz: egy bokrok közül kilátszódó templomtorony és egy ‘kő angyal’. (4. kép)

Vallási hovatartozásra utaló sírkőforma nincs, viszont a síremlékre helyezhető gravírozások közt jellemzően vallási szimbólumokat találunk: háromféle Dávid-csillagot, egy menórát, három keresztet (közülük egy korpusszal). A jellegzetes temetői sírjelek kétféle galambbal és a szomorúfűzzel egészülnek ki.

A portál – az egyforma gyertyákon kívül – nem ad lehetőséget az elkészült virtuális sírhelyekre sem virágcsokrok, sem kegytárgyak elhelyezésére, helyette a sírhelyek alatt található „hírfolyamra” lehet feltölteni a fájdalom kifejezésére alkalmasnak tartott statikus vagy animált képeket.

Animált gyászképek

Ami a virtuális temetőkben felvonultatott gyászképkínálatot illeti, az előállítók gyakran maguk a fogyasztók. A blingee.com-hoz hasonló, könnyen kezelhető képszerkesztő honlapok segítségével pillanatok alatt vibráló fényárba lehet vonni bármilyen feltöltött vagy készen kínált alapképet. A bonyolultabb montázsok készítői jellemzően saját, tematikus honlapot működtetnek, és az alkotást a keresztnevük becézéséből továbbfejlesztett névjeggyel is ellátják. Különösen népszerűek Ancika,18 Ildykó,19 Manyi5720 alkotásai. Akadnak külföldi honlapokról beszivárgott ábrázolások is, mint Vera Ishimoto vallásos képei.21 A vegyes tematikájú képek túlnyomó többsége beazonosíthatatlan eredetű.

Külön Facebook csoport működik abból a célból, hogy a gyászképeket összegyűjtse és letöltésre kínálja fel. Az oldal jelenleg 16 000 követőnél jár – ők azok, akik minden frissítésről azonnal értesülnek.22

A gyászképekre specializált honlapok, illetve a vizsgált Facebook csoport fórum- hozzászólásait tekintve úgy tűnik, hogy a gyászképek leggyakoribb „fogyasztói” a gyermeküket vesztett édesanyák vagy férjüket, szüleiket vesztett idősebb nők, akik úgy érzik, valódi vigaszt lelnek a képek szemlélésében.

A vallási szimbólumokkal operáló animált gyászképek fő típusai

Kő, Gyermek és Királynő Angyalok

A szárnyaló fantázia legképlékenyebb „alapanyagai” az angyalok. A fotókról kölcsönzött kő angyalok kivétel nélkül temetői alkotások; üres kereszt tövében állnak vagy egy sírra borulnak, mozdulataik rezignáltak, arcuk fájdalmas, mosolytalan. Ám úgy tűnik, hogy önmagukban mégsem állják meg helyüket, szükség van egyértelműsítő feliratokra,23 az angyal lábainál lobogó gyertyára, rózsákra és pulzáló szívecskére. (5. kép)

A barokk templomi freskók világát idéző puttók és gyermek angyalok többnyire vidámak, optimisták, olykor felveszik a gyermekekre korántsem jellemző, elmélyültségre utaló pózokat (pl. gyertya szemlélése). Kiábrándító egyértelműséggel jelenítik meg a mennyország negédes reményét, az elhunyt iránt érzett szeretet tisztaságát. (6. kép)

A királynői megjelenésű angyalok karcsú és kecses lények, akik mellől ritkán hiányzik a liliom, a szűzies ártatlanság jelképe. (7. kép)

Az alapvetően keresztény vallási hagyományokhoz kötődő angyalok versenytársa a mesékből és mitológiákból ismert, lepkeszárnyú tündér alakja. Az angyalokhoz viszonyítva feltűnő a tündérek fotómodellszerű megjelenése, olcsó erotikuma. A tündérek gyászképeken való szerepeltetésének magyarázata lehet, hogy légiességük alkalmassá teszi őket a lelkekkel való kapcsolatba lépésre. (8. kép)

Gót Mária Magdolnák

Az üres kereszt mellett szomorkodó nőalakokat szemlélve könnyen a gót szubkultúra fiataljainak viselete és temetői fotósorozatai juthatnak eszünkbe. A fiatal nők kibontott, sötét színű haja eltakarja arcukat, arcvonásaik csak az erotikusabb kompozíciókon látszanak. Szemük lehunyva, testtartásuk zárt, kezeikkel térdüket kulcsolják. (9. kép)

A keresztek árnyékában akár afféle modern bűnbánó Magdolnáknak is tekinthetnénk őket. Ezeken a példákon is megfigyelhető a montázsok erős kevertsége: a gyászképek készítői ugyanolyan magabiztossággal bánnak a fényképekből, festményekből, grafikus ábrázolásokból kiszerkesztett alakokkal, mint az animált, virtuális kiegészítőkkel.

Szép Máriák

A bibliai asszociáció a sötét fátyollal borított, imádkozó nőalakok esetében már jóval erősebb. Ezek a hamis, szépséges Máriák rózsafüzért, gyertyát, dobogó szívet vagy keresztet tartanak, miközben magukba mélyedve elmélkednek, emlékeznek. (10. kép)

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a vizsgált gyászképeken a vallási szimbólumok használói, forgatói, a keresztek alatt sírók, ég felé tekintők, rózsafüzért morzsolgatók kivétel nélkül – nők. Vallásszociológusok és a vallási néprajz kutatói egyaránt hangsúlyozzák, hogy a hagyományos vallási formák őrzői, továbbörökítői elsősorban a nők.24 Jellemzően ők a tagjai a rózsafüzér társulatoknak, gyakrabban imádkoznak és járnak templomba, mint a férfiak. Ha a nő és a hit mellé a gyász motívuma is odakerül, az ábrázolást máris a törékenység szálai fonják át.

Különösen akkor, ha a nő erotikuma túlhangsúlyozott, megjelenése idealizált: bár ruhája fekete, áttetsző és alig fedi testét; szép arcán divatos smink, könnyes pilláin vízhatlan festék csillog.25 (11. kép)

A nő érez, a nő sír, a nő hiányol. Hol vannak a férfiak? A vizsgált animált gyászképeken egyetlen típusú férfiábrázolással találkozunk, ez pedig nem más, mint a Megváltó Jézus.

Ezerféle, mégis egyarcú Jézus

A gyászképeken megjelenő Jézusok a legismertebb ábrázolásokból, többnyire Warner Sallman múlt század eleji Jézus-sorozatából származnak, vagy azt idézik vissza. A leggyakoribbak a szeretet kifejezésére is alkalmas Jézus Szíve képek, amelyek elterjedtsége Karl Pawek meglátása szerint az ábrázolások érzelmes, könnyen befogadható mivoltával magyarázható. Ennek okán fokozottan ki vannak téve a giccs veszélyének.26 (12. kép)

De megtaláljuk Jézust imára kulcsolt kézzel, szemét az égre emelve, vízen járva vagy vizet fakasztva (ez vajon a holtak országának vize, a Jordán folyó lehet?), vagy amint épp sírjából lép ki, sőt, hét szent sebét mutatja bizonyságul. Könnyed, optimista, reményt kifejező képsorok ezek.

A keresztúti kálvária képsorai viszont a veszteség és fájdalom érzését emelik ki. Itt jegyezném meg – ugyanis a jelenség talán itt áll a legélesebb kontrasztban a tartalommal –, hogy az elhunyt iránt érzett szeretet reprezentálásához a gyászképek készítői jellemzően a Valentin nap közhelyes látványelemeit hívják segítségül. (13. kép)

Gyakori továbbá az imádkozó, segítő, vigasztaló Jézus, virágokkal és gyertyával övezve. Már elég példát láttunk ahhoz, hogy kijelenthessük: bár a virtuális gyászképek megvalósítása meglehetősen eltér egymástól, mégis az egységes stílus benyomását keltik, az esztétikum mércéje pedig a színek és az animáció használata, a villogás mértéke.

Imádkozó kéz

Úgy tűnik, hogy Albrecht Dürer 1508-ban készült Ima című alkotása kitörölhetetlen nyomott hagyott a virtuális gyászképek műfaján. Még fényképen rekonstruálva is visszaköszön a kinyújtott ujjait egymáshoz illesztő, imádkozó kéz formája. Az ima valódi közegét idézve, a transzcendens kommunikáció felerősítése érdekében gyertyákkal és imaszerű szövegekkel teszik teljessé a kombinációt. (14. kép)

Az „ima” ihletettségű képekkel kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy formájukat tekintve inkább képeslapokhoz, mintsem szentképekhez hasonlíthatóak. A képeslap forma nagyon is alkalmasnak tűnik a túlvilági üzenet közvetítésére, hisz gyakran E/2 személyben szólítják meg az elhunytat. A vallási jelképek pedig elősegítik a transzcendens kommunikációt, „kifényesítik”az üzenő csatornákat.

Fekete szentolvasó

Elérkeztünk az utolsó, gyakran használt jelképhez, a szent­­olvasóhoz. Itt felhívnám a figyelmet a virtuális gyászképek egy másik tulajdonságára, nevezetesen a tárgyak tematikus átformálására. Kitűnő példa az ápolt, fekete körmök közt morzsolgatott, divatos nyaklánchoz hasonló fekete rózsafüzér. A fájdalmas (?) olvasó bűvkörében minden apró részlet gyászol és átlényegül. (15. kép)

Elmélkedés egy jelenség jelentőségéről

A kérdés már csak az, hogy mégis hogyan kell értelmeznünk ezeket a vallási szimbólumokat is magukban foglaló gyászképeket? Miről árulkodik használatuk?

Balázs Lajos a csíkszentdomokosi népi halotti szokásokat vizsgálva megállapította, hogy az emberi élet három nagy rítusa (születés, házasság, halál) közül a halál a legkonzervatívabb. A legkevésbé nyitott az újításokra, legkevésbé enged (legfeljebb állami vagy egyházi rendelkezés hatására, akkor is kényszeredetten) a változásoknak.27 A halottakkal kialakított kapcsolat minősége, az elhantolás és a gyászfolyamat „milyensége” ugyanis nem gyerekjáték.

Nem véletlen tehát, hogy a virtuális temetők világában – a szinte korlátlan technikai lehetőségek ellenére – javarészt hagyományos jelképekkel, motívumokkal találkozunk. Ilyenek a temetők parcellákra osztása, a virtuális sírhelyek kinézete, a gyászképek alaptémái (Jézus szenvedés és halála, fájdalmas rózsafüzér) stb.

A virtuális gyászgyár azonban nem elégszik meg Jézus, egy rózsafüzér vagy kereszt egyszerű ábrázolásával. Különös sajátossága, hogy minden morális aggályt nélkülözve, szabad felhasználású alapanyagként használja őket. Itt nincs jellegzetes „egyházias stílus” – a vallási szimbólumok egy gyártási folyamat sajátos logikájának rendelődnek alá. A virtuális temetőkben felbukkanó gyászkép ugyanazon cukrozott látványmédia szüleménye, amely a karácsonyi pufók angyalkás képeslapokért és a Valentin napi szíváradatért felelős.

Első ránézésre csábítónak tűnik az a megállapítás, miszerint a vizsgált gyászképek olcsó attrakciói, a zsúfolt, színes, vibráló jelképek mesterségesen felfokozzák, egyúttal ki is oltják a vallásos „alapanyag” eredendő fényét, nemességét. Ingerrel telítenek, vizuális szórakozást nyújtanak, miközben makacsul gátolják a szemlélődő, elmélyült lelkiállapot kialakulását. Nem igénylik a mélyebb megértést, az egymásra halmozott szimbólumok intuitív együttlátását, hisz az üzenet az adott kontextusban nyilvánvaló. A vallási szimbólumokat felsorakoztató virtuális termékek tehát aprópénzre váltják a jelképek „felemelő erejét.28

De valóban új jelenségről van szó? Hisz Graham Howes a „hivatásos” egyházművészeti alkotásokkal szemben is hasonlóan komoly esztétikai aggályokat fogalmaz meg: „Amikor azt látjuk, hogy legjobb katedrális-építőink munkáikat óvodás jelekkel, aranycsillagokkal, pufók karácsonyi angyalkákkal, liliomokkal, báránykákkal és pásztorokkal, ízléstelen szobrokkal, buta, hamis naivitású festményekkel díszítik, az ember elcsodálkozik azon, hogy milyen világban is élnek.”29 Morgan viszont arra figyelmeztet, hogy aki pusztán esztétikailag közelít a vallási giccs kérdéséhez, „nem érdekelt” annak a felismerésében, hogy milyen lelki hasznai lehetnek az efféle alkotásoknak azok használói és továbbvivői számára. Morgan óvatossága minket is felelős szemlélődésre szólít fel.30

Az esztétikai kifogásoknál jóval komolyabb problémának tűnik a gyászképek mögött feltételezett vallási tartalom kiüresedése. Ennek része az ember mint Isten képmására teremtett lény megfosztása magasabb ontológiai státuszától. Hisz az ember a virtuális temetők világában egyenrangú parcellában „nyugszik” a hüllőkkel és a tárgyakkal, ugyanazon virtuális virágokat, gyertyákat, sírt és vallási tartalmú gyászképeket kapja, mint az elhunyt házi kedvenc.

A vázolt tendenciákat látva felmerül a kérdés, hogy a virtuális temetőkben használt vallási szimbólumok alkalmasak-e az Istenkapcsolat kifejezésére? Van-e valódi „erejük”, spirituális feszültségük? Másként fogalmazva: vajon több-e ebben a kontextusban a rózsafüzér, mint a könnycseppekre emlékeztető, gyertyát körülfonó gyöngydísz? Többet jelent-e egy mennyei angyal egy égi tündérnél?31 További kutatások és interjúk segítségével ez a feszítő kérdéskör is megközelíthetővé, feltárhatóvá válhat.

Bibliográfia

Balassa Iván: A magyar falvak temetői, Budapest, Corvina Kiadó, 1989.

Barna Gábor: Az Élő Rózsafüzér Társulata – Imádság és imaközösség a 19–21. századi vallási kultúrában, Szeged–Budapest, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék – Szent István Társulat, 2011.

Csejtei Dezső: Filozófiai metszetek a halálról, Budapest, Pallas Stúdió – Attraktor Kiadó, 2002.

Csernus-Lukács Lajos – Triff Viktor – Zsigmond János: Budapesti temetők, Budapest, Budapest Főváros Önkormányzata, 1999.

Dorfles, Gillo: A giccs, A rossz ízlés antológiája, ford. Schéry András, Budapest, Gondolat Kiadó, 1986.

Gecséné Tar Imola: Történeti temetők Magyarországon, Doktori értekezés, Bu­da­pesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola, 2012. http://phd.lib.uni-corvinus.hu/634/1/Tar_Imola.pdf (Utolsó letöltés: 2015. 08. 01.)

Hahn Géza: A magyar egészségügy története, Budapest, Medicina Kiadó, 1960.

Herczeg Fanni: A halál és a szexualitás szimbolikus viszonya a „femme fatale” alakjában, Kharón, Thanatológiai Szemle, vol. 18., 2014/4, 29–38.

Herczeg Tamás: Magyarországi falusi ravatalozók művészete, Doktori értekezés, Budapest, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola, 2009. http://konyvtar2.mome.hu/doktori/ertekezesek/DLAertekezes-HerczegTamas-2009.pdf (Utolsó letöltés: 2015. 08. 09.)

Horányi Ildikó: A látszatos halál, A magyarországi tetszhalál-fóbia története, Budapest, Semmelweis Orvostudományi Könyvtár, 2003.

Howes, Graham: A szakralitás művészete, ford. Máthé Andrea, Pannonhalma, Bencés Kiadó, 2001.

Kodolányi János: A temetők és a temetkezés rendjének szabályozása a 18. században, Néprajzi Közlemények, vol. 4., 1959, 244–253.

Lakner Judit: Halál a századfordulón, História Könyvtár, Monográfiák 3., Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 1993.

Morgan, David: Visual Piety, A History and Theory of Popular Religious Images, Berkeley – Los Angeles – London, University of California Press, 1998.

Seléndy Szabolcs (szerk.): Temetőkert, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1972.

Szépe Orsolya – Ferdinandy Dóra: Nyilvánosság és intimitás, A gyász és halál témájú blogok néhány sajátosságáról, Kharón, Thanatológiai Szemle, vol. 14., 2010/1, 47–58.

Zelena András: A fájlmegosztó oldalak „nyugodj békében” videóinak lélektanáról, Kharón, Thanatológiai Szemle, vol. 18., 2014/4, 18–23.